Radnóti Miklós: Majális

A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

(1944)

Miklós Radnóti: May Day

The gramophone plays in the grass,
Like all the hunted, it grunts and gasps,
But it is girls, not hunters
Who surround it like fiery flowers.

To change a record, a girl drops to her knees
Her back is brown, her legs white still
With the bad music her small soul now floats up
And it's as grey as the clouds high above.

Boys squat there, and on their lips
Clumsy nice words, they're smoldering,
Their bodies inflated by little successes,
They will calmly kill when necessary.

Maybe they could become humans sometime:
Within them there's also, slumbering inside,
An intellect worthy of humanity;
That it is not hopeless – please tell me.

(1944)

Radnóti Miklós: Federico García Lorca

Mert szeretett Hispánia
s versed mondták a szeretők, -
mikor jöttek, mást mit is tehettek,
költő voltál, - megöltek ők.
Harcát a nép most nélküled víjja,
hej, Federico García!

(1937)

Miklós Radnóti: Federico García Lorca

Since you were loved by Hispania
and your poems all lovers knew, –
when they came, what else could they do?
You were a poet – they murdered you.
Without you must the fight continue,
oh, Federico García!

(1937)

Ady Endre: Korán jöttem ide

Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit áldok
És ez a Puszta megöl,
Hol hasztalan kiáltok.

Óh, ez a nagy sivatag,
Óh, ez a magyar Puszta,
Szárnyaimat már hányszor
Sározta, verte, húzta.

Ténfergek s már az sincsen,
Ami könnyre fakasszon:
Korán jöttem én ide
S későn jött az az asszony.

(1906)

Endre Ady: I Came Early

That woman came late
Who watches me, whom I bless
And these Plains kill me
Where my cries are fruitless.

Oh, this large desert,
Oh, the Hungarian Plains,
How many times have they
Mired, beaten, dragged down my wings.

Nothing can even bring me to tears
As I am loitering in this state:
I came here early
And that woman came late.

(1906)

Bálint György: A költő

Huszonhárom éves vagyok,
Nem vagyok sem jobb, sem rosszabb, mint Kovács úr,
Már erősen kopaszodom,
Nem tudok autót vezetni, golfozni,
Bridgezni és charlestonozni,
Társadalmi hitvallásomat, hogy tudniillik:
Mindenkinek joga van ebédelni,
Általában elavultnak és nevetségesnek tartják,
És nincs szerencsém a nőknél;
Egyszer megkérdeztek, hogy a lila
Vagy a szürke nyakkendőviselet híve vagyok-e
És minthogy nem tudtam felelni:
Azóta többen igen ostobának tartanak,
Különösen amióta az is kiderült,
Hogy nincs kedvenc autómárkám;
Egyebekben teljesen úgy élek, mint Kovács úr,
Illendőségből tagja vagyok az egyik régóta fennálló
Hit-remény-szeretet kereskedelmi részvénytársaságnak,
De még eddig nem kaptam semmi osztalékot;
Tagja vagyok az Európai Kultúr-Egyesületnek is,
Amely többször napjában arról biztosít,
Hogy mennyivel boldogabb vagyok én,
Mint ősöm, a barlanglakó;
Van tisztességes polgári foglalkozásom,
Szívből örülök az óceánrepülők
Szerencsés partraérkezésének,
Kezet is csókolok rendszerint a hölgyeknek
És szabályos időközökben,
Hivatalból fenhangon tisztelem az összes tekintélyeket.
És nagyon kérek mindenkit, bocsássák meg nekem,
Hogy elmosódott, gomolygó hajnali félálmaimban
Gyötrődő, dühös és lemondó negyedórákon át
Ragyogó színekre gondolok,
Szabad nagy lélekzetre,
Életre, az én életemre, örömre,
Új szédítő városokra, díjmentes szerelemre
És sok más ilyenre;
Bocsássák ezt meg nekem, Kovács úr és mind a többiek,
Bocsássák meg ezeket az önkínzó negyedórákat:
Hiszen huszonhárom éves vagyok
És egyszer meg fogok halni.

(1929)

György Bálint: The Poet

I am twenty-three years old,
Neither better or worse than Mr. Smith,
I am already heavily balding,
Cannot drive a car or play golf,
Bridge, or dance the Charleston,
My social creed, namely
That everybody has the right to lunch,
Is generally considered obsolete and ridiculous,
And I have no luck with women;
Once I was asked whether I prefer wearing purple
Or grey ties
And since I could not answer:
Since then many think me stupid,
Especially since they found out
That I don't have a favorite car brand;
Otherwise I live exactly like Mr. Smith,
Out of decency I am member of a long-standing
Faith-hope-love company,
But I have yet to receive any dividends;
I am also a member of the European Cultural Association
Which assures me several times a day
That I am much happier
Than my ancestor, the caveman;
I have a decent civilian occupation,
I am heartily glad that the transatlantic flights
Landed successfully,
I usually kiss the hands of ladies too,
And at regular intervals
I declare aloud my respect for all authorities.
And I ask everyone, please forgive me
That in blurred, billowing morning drowsiness
Through anguished, angry and resigned quarters of an hour
I think of brilliant colours,
Free great breath,
Life, my life, joy,
New dizzying cities, cost-free love
And many other such things;
Forgive me this, Mr. Smith and all the others,
Forgive me these self-tormenting quarters of an hour,
For I am twenty-three years old
And one day I will die.

(1929)